Vélemény: A kendó és a 2020-as tokiói Olimpia


Bár a 2020-as Olimpia Tokióban kerül majd megrendezésre, Japán legreprezentatívabb harcművészetét, a kendót nem találjuk majd az olimpiai sportok között. A dzsúdót 1964-ben mutatták be az Olimpiai Játékokon, ami egyszersmind az utolsó olyan év volt, amikor a nemzetközi sporteseményt Tokióban tartották.

kendopix-e1435216390762-760x451

Ha a kendót, melynek szó szerinti jelentése a Kard Útja, valaha is az olimpiai sportok közé sorolnák, arra minden bizonnyal a tokiói Olimpia lenne a legalkalmasabb. A kendós világ véleménye azonban – érthető okokból – megoszlik e kérdést illetően.

Olyasvalakiként, aki maga is gyakorolja a kendót – és részt vett a tavalyi Tokióban megrendezett Kendó Világbajnokságon – én is úgy vélem, hogy a kendó nem hasonlítható egyetlen más sporthoz sem.

wkcsporevjapan

Minden mérkőzés az ellenfél felé való tiszteletteljes meghajlással kezdődik és végződik.

Egyrészt, a győzelmi öröm bármiféle kimutatása, – akár a levegőbe való diadalittas öklözés által  (érthető reakcióként egy nehezen megszerzett pont megszerzése után)- az imént megszerzett pont azonnali eltörlését eredményezné, mivel ez tiszteletlenség az ellenféllel szemben.

Maga a pont megszerzése sem olyan egyszerű dolog. A megfelelő testfelület megütése mellett (fej, alkar, törzs vagy nyak), annak módja (folyamatos támadó testtartás mellett), a lelkület, melyben a pont megszerzése bekövetkezik, valamint az azt követő folyamatos fizikai és mentális készenlétet kifejezése (mely nem a győzelmi öröm jele) egyaránt fontosak.

A vívásban alkalmazott elektromos találatjelző, vagy a videóbíró, ahogyan az már a szumóban lehetségessé vált, a kendóban nem használatosak.

fencing

A jelenet, amit sosem fogunk látni kendó mérkőzésen

Ennélfogva a versenyzők sorsa a jelenlévő három bíró és az ő tudásuk kezében van. Nem ritkán fordul elő, hogy a versenyzők úgy érzik, hogy a meccset egy homályos bírói ítélet miatt veszítették el, de ilyen esetben a kendó szellemisége azt diktálja, hogy úgy kell erre tekinteni, hogy a vesztes versenyző saját pontja, melyet ő maga győztesnek gondolt, valójában mégsem volt elég jó.

Egy híres, Edó-kori kardvívó egyszer azt mondta: „Kifürkészhetetlen győzelem létezik, de elképzelhetetlen vereség nincs.” Ami azt jelenti, hogy az embernek mindig az elszenvedett vereségein kell gondolkoznia, nem a győzelme fényében sütkérezni.

mmexport1435803032993-760x428

A kendó egy japán harcművészet, mely bambusz kardot használ és célja szigorú edzések révén a harci technikák és olyan erények elsajátítása, mint a bátorság, tisztelet, becsület, etikett – azzal a céllal, hogy felülkerekedjünk a legnagyobb ellenségünkön: önmagunkon.

Más harcművészetektől eltérő módon, a gyakorlók fokozatának (dan) semmilyen látható jelölése nincs, mint pl. színes övek. A viselkedés és a vívás minőségének érettsége az egyetlen, ami jelzi a fokozatot, illetve ha udvariasan megkérdezzük az illetőt. (Általában az edzést megelőző sorakozó fokozatok szerint történik a legmagasabbtól az alacsonyabbak felé.)

Ha a kendó olimpiai sportággá válna, a népszerűsége megnőne, és sokan kezdenék el gyakorolni.  De ez egyúttal azt is kockáztatná, hogy valóban „csak” sporttá válna, ahol elsősorban a sebesség és az erő határozza meg a győzelmet a technika és a szellemiség rovására.

Kissé ironikusan, még hosszú ideig azt mondhatjuk, hogy bár a kendó olimpiai sportággá válásának a legnagyobb ellensége éppen önmaga, mégis ez az egyetlen olyan sport, ami hű maradt az Olimpia eredeti szellemiségéhez, ami a barátság, a tisztelet, az összetartás és a fair play művelése – nem pedig a hírnév, az aranyérmek és a támogatók hajszolása.

Forrás:

http://www.wattention.com/opinion-kendo-and-the-2020-tokyo-olympics/

fordította Vachter Ákos

Interjú Iwao Yukuo mesterrel a sikeres 8.dan vizsgája alkalmából – Kendo Jidai Magazin


Megjelent a Kendo Jidai Magazin, 2010/III. számában
Japánból angolra fordította Matsuda Kazuyo
Forrás:
Magyarra fordította Vachter Ákos

Kobayashi: Engedje meg, hogy gratuláljak a sikeres 8. dan vizsgához. Évtizedek óta ismerjük egymást és külön hálás vagyok a sikeréért, hiszen ön is a Kanagawai Kendo Szövetség tagja.
Iwao: Nagyon szépen köszönöm.

K: Az ön eredménye reményt adhat más a 8. danra vizsgázó tanároknak, hiszen önnek ez 70 évesen sikerült. Hogyan érezte magát, amikor november 24-én a vizsga helyszínére utazott?
I: Az én házam Ebina városban van, így délelőtt 10 órakor indultam a Budokanba. A
regisztráció időpontja 11:30-ra volt kiírva, így nem kellett aggódnom amiatt, hogy esetleg
elkésem.

K: A vizsga napja igen különleges és váratlan nehézségek is adódhatnak, például ha az
ember elfelejt valamit, vagy gondjai adódnak a közlekedéssel. Ezek a dolgok mind hatással vannak a vizsgán nyújtott teljesítményre. Tehát önnek nem adódtak ilyen gondjai?
I: Nem, Ebinából Shinjuku-ba az Odakyu vonalon, illetve Shinjuku-ból a Kudanshita
metróvonalig nem volt semmi probléma.

K: A vizsga első fele délután volt. Mire gondolt addig?
I: A jelenlegi sikerességi arány a 70 éves és afelettiek esetében majdnem nulla. Ez
alkalommal erőteljes és dinamikus kendót szerettem volna mutatni, ezt mondtam magamnak.
10-20 évvel fiatalabb kendót terveztem bemutatni a vizsgáztatóknak. Ily módon képes
lehettem dinamikus és erőteljes kendót mutatni.

K: Értem. Van egy mondás, miszerint “Az idősebbek mutassanak fiatalabb kendót, a fiatalok pedig nyugodt kendót, amilyet az idősek.” Ez egy hasznos tanács lehet a hosszútávú fejlődéshez bárki számára. De hogyan valósította meg ezt a gyakorlatban?
I: Az elsődleges a Hassei, a hang képzése. Az ember hangjának és a Kisei-nek visszhangot
kell vetnie az egész csarnokban. Hatásos Hassei nélkül nehezen veszik észre az embert a
vizsgáztatók.

K: Ez valóban fontos. Nekem is van egy saját tapasztalatom. Miután a vívók felállnak
sonkyo-ból, és elkezdenek seme-t gyakorolni egymásra, megkezdőik a taktikázás egymás ellen a megfelelő távolságon belül. De a vizsga során nagyon fontos, hogy a szellemet is megmutassuk a megfelelő Kiai-on keresztül.
I: így van.

K: Amikor én vizsgáztam 7. dan-ra, a stílusomban a “méltóságteljes megjelenés”-t igyekeztem kimutatni és a módszerem erre a rövid kiai volt. Később, amikor néztem egy 8. dan vizsgát, azt láttam, hogy a tiszteletreméltó tanárok – akik szintje messze meghaladta az enyémet – a lehető legnagyobb eredményességgel küzdöttek, és mozdulataikban a mindenfajta stílus nélküli elszántság érződött. A kendónak szüksége van erre a fajta végső elszántságra. Rengeteget tanultam a 8. dan vizsgák nézéséből.
I: Azt mondják a Kiai-t úgy kell végezni, hogy a Yu-sei-ből (hanggal) a Mu-sei-ig
(hangtalanul) kell eljutni, de a Mu-sei technikája még számunkra is nagyon messzire mutat.

K: Természetesnek mondható, hogy a fiatalabb emberek erőteljesebb hangra képesek. Ha azonban egy efféle erőteljes hang egy idősebb vizsgázó torkából tör elő, az bizonyosan megérinti a vizsgáztatókat.
I: Én is úgy hiszem.

K: Tehát sikeresen túl jutott a vizsga első szakaszán. Mire gondolt ezután a második
szakasz kezdetéig?
I: Nem kellett hosszan várnom, mivel az első szakaszom délután kezdődött. Nagyjából egy
órát kellett várakoznom, ezalatt igyekeztem megőrizni a hideg véremet.

K: Értem.
I: Három évvel ezelőtt, amikor szintén átjutottam az első szakaszon, elvesztettem a
nyugalmamat. Nem tudom miért történt, de túlságosan izgatott lettem. Aztán elkezdődött a
második szakasz. Én pedig túlságosan ideges voltam és nem is emlékeztem arra, mit kellene
tennem.

K: Ez megesik. Az elme állapota nagy mértékben befolyásolja a teljesítményt.
I: Én pedig mohó lettem. Túlságosan sietősen próbáltam átmenni. Át akartam menni. Meg is
lett a következménye. Így ezúttal igyekeztem higgadt maradni.

K: Milyen érzés volt a második szakasz után? A vizsgázó partnere Watanabe Mikio sensei
Niigata-ból szintén sikeresen levizsgázott. Ő a kollégám volt a Kanku iskolában.
I: Valóban? A második szakasz során igyekeztem megtartani elmém hétköznapi állapotát és
türelmes maradni. Erre gondoltam. Elképzeltem, hogy türelmes vagyok és amikor a partnerem
megmozdul, azonnal vágok. És szerencsére pontosan ez történt.

K: Én is láttam. Fantasztikus volt.
I: Nagyon köszönöm. Aztán végül is higgadt tudtam maradni és elkerültem a felesleges
vágásokat.

K: Biztosan nagyon várta az eredmények kihirdetését.
I: Hogy őszinte legyek, úgy éreztem, hogy sikerült, de ugyanakkor azt is, hogy újra
próbálnám, ha csak megközelítette a sikert.

K: Egyértelmű siker volt.
I: Először megnéztem az eredményeket a teremben. Természetesen nem volt ott a számom a
falon. Akkor azt mondtam magamnak, hogy majd megpróbálom újra. Aztán észrevettem, hogy nem
a megfelelő csarnokban vagyok. Amikor megtaláltam a számom, arra gondoltam, ez szép munka
volt. Húsz év után adódott egy nap, amikor ezt mondhattam magamnak.

K: A tanítványai biztosan nagyon örültek a sikerének. Tudod aludni aznap éjjel?
I: Nem, nem tudtam. Túlságosan izgatott voltam.

K: Önnek saját Dojo-ja van és biztosan nehéz volt időt szakítania a saját gyakorlására. Mi
volt a kulcs a napi gyakorlása során?
I: Nagyon sokan mondják ezt, de én is mindig gyakoroltam a Shodachi-t a rendes gyakorlás
során mindenkivel.

K: Értem. Az iskolás korú fiúk és lányok még nem rendelkeznek fizikai erővel, így nincs
értelme erőt használni ellenük. Fontos megtalálni a tökéletes pillanatot a vágásra és erő
használata nélkül kivitelezni azt – ez ugyanakkor nem könnyű.
I: Ez így van. Sokat gyakoroltam Debana-Men-t az alsótagozatosokkal és Oji-Wazá-t a
középiskolások ellen, az ő a mozgásuk már egyre gyorsul. Az persze az ő számukra nem lenne
hasznos, ha ezt tovább folytatnám, így a Shodachi után mindig Hikitate-geiko következett.

K: Mi a helyzet a felnőtt tanítványokkal?
I: Sosem lépek hátra.

K: Fontos a vizsga során, hogy az ember mindig maradjon az ellenfele területén belül.
Számomra fontos, hogy egy magasabb szinten maradjak. Azt lehet mondani, hogy ha ebben az állapotban maradunk, akkor nem lesz szükség kompromisszumra a testtartásban és a seme mélyebbre hatolhat.
I: Ha a Kamae helyes és elég jó, az ember képes kezelni az ellenfele vágásait és ha egy
lehetőség adódik, azonnal ki tudja használni. Az ideális az volna, hogy ezt mindig észben
tartjuk, de ez nem egyszerű.

K: Valóban, ez nehéz. A vizsga és a verseny nem alapmozgás, de az alapmozgás egy
alkalmazása. Demonstrálnunk kell a helyes alapokat és felhasználni őket a “gyakorlásban”. Hogy ezt sikerüljön elérni, fontos a rendszeres gyakorlás.
I: Teljesen egyetértek.

K: Számításba jött önnél a “tenouchi” is a napi edzései során?
I: Igen, és jelenleg is fordítok rá figyelmet. A technikának élesnek kell lennie és csak
helyes tenouchi által lehet ilyen. Úgy gyakorlok, hogy ilyen élesek legyenek a vágásaim,
ehhez pedig helyes csuklómozgás szükséges. Például tanulmányoztam az Ön Men vágásait is. Ön
sosem lép hátra, viszont lassan mindig előrébb nyomul, majd könnyedén Men-t vág.

K: Nos…
I: Számomra kevesebb lehetőség adódott, hogy kilépjek a Dojo-ból és 8.danos mesterekkel
gyakorolhassak. Így az adódó szemináriumok és közös edzések során igyekeztem kihozni a
legtöbbet az adódó lehetőségből és magamba szívni mindent ezekből a tanárokból. A bogu
viselésének módját, etikettet, sonkyo-t, kamae-t, stb. El akartam lopni mindent, amit csak
lehetett.

K: Manapság nem használjuk már a “lopni” kifejezést. Pedig ez minden művészet
alaptermészetének része. Én se kaptam túl sok “tanítást” a saját tanáraimtól. Le kellett
másolnom azt, amit csináltak.
I: Elhiszem.

K: És mi a helyzet a “ma-ai”-val?
I: Ahogy ön is tudja, én alacsony vagyok, mindössze 160 cm. Így nem tudok messziről vágni.
Közelebb kell tehát mennem, mint másoknak, hogy elérjem a megfelelő távolságot. Így arra
a távolságra koncentrálva igyekeztem gyakorolni, ami az én sajátom. Sokszor mondták, hogy
túl közel vagyok. De az az én távolságom.

K: Alapvető, hogy a megfelelő távolságból kell támadni. A vizsga során gyakran megesik,
hogy a vívók olyan messziről próbálnak támadni, ahonnét nem érik el az ellenfelüket. Ez
hiba és bukáshoz vezet.
I: Ahogy az ember próbálja megtalálni a távolságot, ha az elején hibát vét, az rögtön rossz
hatással lesz a testtartásra is. Rossz testtartással a vágás is erőltetetté válik, ami azt
eredményezi, hogy hiába éri el a célt, nem tekinthető kielégítő, érvényes vágásnak.

K: Igen, ez egy örökös téma számunkra. Egyébiránt Iwao sensei, van olyan bogu fajta, amit előnyben részesít?
I: Igen. Mivel nem vagyok magas, nagyon fontos, hogy illeszkedjen a testméretemhez. A Men,
Kote, Do, Tare-m mindegyike egyedi készítésű. Ez igaz a hakamámra és keikogimra is.

K: A viselet fontos. Ha az öltözet szépen áll, a kamae is szebb, ez pedig magára vonja a
tanárok figyelmét.
I: 8. danos tanárokat imitáltam.

K: És ami a shinai-t illeti?
I: 38-ast használok. Egy időben 39-es használtam, de az nem illett a testemhez. Emellett
igyekszem a tsuka hosszára is odafigyelni. Ha a tsuka bőre megnyúlik, az befolyásolja a
kamae-t, ami már úgy nem lesz ugyanaz.

K: Értem. Van még valami, amire különös figyelmet fordít?
I: Mindig figyelek arra, amit mások mondanak a kendómról. Nem tudom, hogy mindig ezt
tettem-e, de mindig nagyon figyeltem arra, amit 8.danos tanárok mondtak.

K: Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nagyon jók vagyunk, sőt a legjobbak. De ez tévedés. Van nagyon sok rossz szokás, stb. Fontos, hogy őszinték legyünk és nyitottak.

K: Iwao sensei, ön a Takushoku Egyetemen végzett, azután a Kanagawa Rendőrségen
helyezkedett el. De ön a nyomozati részlegen dolgozott ellentétben másokkal, akik a kendo  részlegen tanítottak. Tehát ön nyomozó volt. Feltételezem a munkája megkövetelte a túlórát és nem volt egyszerű folytatni a kendo edzéseket.
I: Sok embert ismertem, akik nagyon erősek voltak, mégis otthagyták a kendót más miatt. Én
nagyon szerettem a kendót és ezért próbáltam tartani a kapcsolatot a kendó szakosztálybeli
kollégákkal.

K: Értem. A fokozatokat is nagyon gyorsan szerezte.
I: Abban az időben az egyetemi hallgatók megszerezhették az 5. dan-t. Amikor alig kezdtem
el dolgozni a Kanagawa Rendőrségen, 5.danos voltam. 24 éves koromban szereztem 6. dan-t. A
Sakuragicho rendőrállomásról vittem bogu-t a vizsgára.

K: Nagyon jól emlékszem, hogy akkoriban ugyanott dolgoztunk.
I: A legfiatalabb 7. danos 38 éves lehetett. Nagyon sok fiatalabb kollégám volt a
rendőrségen, akik megszerezték ezt a fokozatot. Nagyon nagyon igyekeztem, de nyomozóként
nem sok időm jutott a gyakorlásra.

K: Elhiszem. De töretlen lelkesedéssel folytatta és ezúttal meg is lett az eredménye. Ha jól értem, 10 évvel ezelőtt nyugdíjba vonult a rendőrségtől és azóta teljes idejében a
Dojo-t vezeti. Van valami, amit napi szinten gyakorolt?
I: A test alsó részeinek erősítését. Az én erősségem a gyaloglás volt. Hogy kézre keríthessem a bűnözőket és gyanúsítottakat, volt hogy napi 7 órát gyalogoltam. A test része és a gyaloglás minden munkában nagyon fontos és természetesen a kendóban is. Még ma is 90 percet sétálok azokon a napokon, amikor nincs edzés.

K: 90 percet… az nem kevés. Nincsenek fájdalmai?
I: Szerencsére nincsenek. Ezt a szüleimnek köszönhetem. Séta közben gyakran elképzelem,
hogy verseny vagyok és közben fumikomizom. Próbálom azért nem túl gyakran, mert az
emberek olyankor furán néznek.

K: Ön mindig is kendózott.
I: Igen és nagyon szeretem a versenyeket. Minden évben részt veszek az Idősek Kendó
Bajnokságán. Illetve az egyetemi végzettek bajnokságán. Az állóképesség elengedhetetlen a
versenyekhez, én pedig a gyaloglással igyekeztem magam fitten tartani.

K:Vannak, akik egy időre felfüggesztik a versenyzést a vizsgáik előtt. Ön nem tartozik
közéjük.
I: Nem. A versenyzés jó mulatság. Az ottani feszültség az, amit nagyon szeretek. Nincs
ahhoz hasonló. Ez a feszültség a vizsgák során is nagyon hasznos tud lenni. Így hát annyi
versenyen vettem részt, amennyin csak tudtam. Sajnálatos, hogy most, hogy levizsgáztam a
8. dan-ra, már nem vehetek részt az idősek bajnokságán.

K: Ez nagyon igaz. “A mindennapos gyakorlás legyen olyan, mint a verseny. A verseny pedig, mint a mindennapi gyakorlás.” Azoknak, akik nem tapasztalták meg ezt a feszültséget versenyeken, nem tudják elképzelni azt az edzéseken sem.
I: Így van. Valamint a vágásra való lehetőség is ugyanolyan az edzésen és a versenyen.

K: Vannak, akik gyűlölik, ha megtörik a testtartásuk.
I: Igen, úgy nem lehet versenyezni, ha beragad az ember. Ha sok versenytapasztalatod van,
a védekezés mechanizmusa természetesen adódik és ebből következik, hogy a testtartás
megtörik. Ez nem egyszerű.

K: Értem. Az ön dojo-ja a háza alatt van. Szokott Hitori-geiko-t végezni?
I: Gyakran ellenőrzöm a kamae-mat a tükör előtt. Ha valakinek a kamae-ja rossz, a kendója
már a kezdettől fogva erőtlen lesz. A felkészülés (kamae) egyszerre kell a testre és a
szellemre vonatkozzon. Én úgy próbáltam gyakorolni a kamae-mat, hogy ez mindkettőre
teljesüljön.

K: Fu-kaku (méltóságteljes megjelenés) és Hin-i (elegáns és büszke megjelenés) mind fontos a vizsga során. Mindkettőnek meg kell jelennie a természetes álló kamae-ban. Nagyon sok vizsgáztató figyel erre a vívások alatt.
I: Minden nap úgy gyakoroltam, hogy arra gondoltam “hogyan is valósíthatnám meg a 8.danos
mesterek kamae-ját.”

K: A kamae megmutatja számunkra a gyakorló kendóhoz való hozzáállását. Valamit ez igaz a helyes állásra, lábmunkára, tenouchi-ra és a helyes testtartásra. Mindezeket olyan
hatékonysággal kell alkalmazni, hogy ne történjen semmilyen felesleges mozdulat.
I: Senki sem tehet szert egy ilyen kamae-ra rövid idő alatt. Én ma is minden nap gyakorlom.

K: Iwao sensei, ön egy kivételesen egészséges ember. Úgy hiszem ez az energiájának a
forrása. Ez az energia tartja fiatalon és a kendóját jó egyensúlyban.

K: 1979-ben azzal a kifejezett céllal nyitotta meg a Dojo-ját, hogy egészségere és
fegyelemre oktasson gyerekeket. Tavaly volt a dojo fennállásának 30. évfordulója. Én magam is jelen voltam a megnyitásakor – hogy el is röppent ez a 30 év. Tavaly decemberben pedig egy nagyszabású versenyre került sor az ünnepi évforduló alkalmából.
I: Valóban repül az idő. Abban az időben nagyon szerencsés voltam, hogy annyira megértő
felettesem volt a rendőrségen*. A dojo-t a földszintre építettem, a házam pedig e fölé.
Akkoriban egyáltalán nem voltak házak ezen a környéken, de mára már teljesen beépült.
Később a dojo-t tovább működtethettük a szomszédok beleegyezésével.

K: Mi volt az oka, hogy dojo-t nyisson?
I: Oita tartományból származom. Középiskolás éveim alatt nem jutottam elég edzéshez az
iskolában, így eljártam a Beppu városi Beppu dojo-ba. Ezt három évig csináltam. Ono Norio
sensei volt az ottani shihan. Ő egy nagyon jó tanár volt és a dojo-t is nagyon
megszerettem. Az út Beppuba egy óra volt vonattal, így általában éjfél után értem haza, és
éjjel 1-kor jutottam ágyba. És ez így ment három évig.

K: Értem. Tehát nagy hatással volt önre, amit a dojo-ban tanult.
I: Igen. Sok felnőtt is részt vett az edzésen, így egyszerre erősödhettem fizikailag és
szellemileg. Nagyon szerettem a háromgenerációs oktatási módszert. A Beppu Dojo-tól kapott
ajánlásnak köszönhettem, hogy felvettek a Takushoku Egyetemre is. Nagyon sok dolog van,
amit a gyerekektől tanultam, még így hetven évesen is.

K: Hány tanítványa van jelenleg?
I: A fiatal és a felnőtt tanítványokat is beleértve nagyjából 70. Van köztük sok anya is,
akik szintén tagja a dojo-nak, és is növeli a hangulatot.

K: Ez jól hangzik. Úgy tűnik, hogy önre nincs hatással a gyermekek számának népességbeli csökkenése.
I: Sajnos sokkal kevesebb tanulónk van, majdnem a fele annak, ami akkor volt, amikor a
tagok száma elérte a maximumot. A gyereke számának csökkenése is belejátszik ebbe,
illetve az is, hogy a gyerekeknek több választási lehetőségük van. Igyekszem elérni, hogy
eljöjjenek és kipróbálják a kendót.

K: Hogyan reklámoz? Szórólapokkal pl.?
I: Régen az újsághirdetések nagyon jól működtek, de manapság ez nem olyan hatékony. A
legjobb marketing manapság talán az anyák szava. Fontos tehát, hogy növeljük a tagok
számát, de ugyanennyire fontos, hogy az anyák csoportját is megtartsuk, hogy pozitív
benyomással legyenek a kendo-ról.

K: A tagok számának növelés fontos, de a meglévő tagok megtartása hasonló jelentőséggel bír. Amikor valaki abbahagyja a kendót, általában rossz benyomás alakul ki róla benne.
I: Igen. A dojo-m lépcsője fölött van a házam, így igyekszem egy otthonias légkört kialakítani.

K: Van ötlete arra, hogy lehetne növelni a kendós társadalmat?
I: Talán több megjelenéssel a médiában. Amikor én egyerek voltam, ott volt “Akado
Suzunosuke” a TV-ben. Nemrég a “Musashi no Ken”. A TV befolyása nagy, talán ha megint
lenne valami hasonló…

K: Tavaly a média igen sokat foglalkozott a Kendo Világbajnoksággal. Remélem ez az
érdeklődés meg fog maradni.
I: Igen. Az is jó megoldás lenne, ha a jelenlegi kendósok egyesével lehoznák a barátaikat
az edzésekre. Ha mindenki csak egyvalakit le tud hozni, a teljesen népesség
megduplázódik.

K: Értem. Végezetül térjünk vissza a 8. dan témára. Mi volt a sikeres vizsga legfőbb oka?
I: Hogy sosem adtam fel. 20 évembe és 33 próbálkozásomba került. Sosem gondoltam arra,
hogy feladom. Úgy vélem ebben az is sokat segített, hogy nyomozó voltam. Mindig hosszan
vártunk a gyanúsítottak felbukkanására esős, szeles napokon, függetlenül az időjárástól.
Talán ez összefonódott a kendómmal és segítette azt.

K: A türelme megszerezte önnek a 8. dan. Köszönöm szépen az interjút.

Iwao Yukuo
1939-ben született. A cikk megjelenésekor 70 éves. A Hiji Középiskola után a Takushoku Egyetemen diplomázott, miután a Kanagawa rendőrség munkatársa lett. 1979-ben megnyitotta a Seidokan Iwao Dojo-t, ahol a helybéli gyerekeket oktatta. Jelenleg az Ebina városi Kendo
Szövetség elnöke. Kendo Kyoshi, 8.dan.

 

Kobayashi Hideo
1942-ben, Kumamotoban született. A Chinsei középiskola elvégzése után a Kanagawa rendőrség
kötelékéhez csatlakozott. Beválogatták a Össz-Japán Kendo Bajnokság versenyzői közé, megnyerte a tartományi kendó bajnokságot, stb. A 12. Kendo Világbajnokság során a Japán válogatott vezetője volt. Jelenleg a Kanagawa rendőrség tiszteletbeli Shihan-ja, a Kanagawa Kendo Szövetség és a Tokioi Egyetem Kendo Szakának Shihanja. Kendo hanshi 8.dan

*Megjegyzés az angol fordítótól: A rendőrség tagjai nem nyithattak privát dojo-t abban az időben, ugyanakkor Iwao sensei különleges megállapodást kötött a főnökével, melynek következtében három feltétel betartása mellett engedélyt kapott. Ezek voltak: nem csinálhat belőle pénzt, jó kapcsolatot kell ápoljon a szomszédokkal, és nem lehet káros hatással a
nyomozói munkásságára sem munkaidő, sem minőség tekintetében.

“KENDÓ – kardvívás a legjavából” – Kinsho.hu póló terv


 

ship_kinso

A kinsho.hu első póló terve. A felirat “KENDO – swordsmanship at its finest – since 1700′ jelentése magyarul: “KENDO – kardvívás a legjavából – 1700′ óta” Ha van rá igény, meg is valósulhat. Angolul vagy magyarul is, kinsho.hu felirattal vagy akár anélkül is.

Mivel ez csak egy terv, lehet belőle bármi. Ha van ötletetek, véleményetek, írjátok le kommentbe!

Lives of Master Swordsmen: A Katana


Eleven szépség és borotvaéles penge

Több mint egy évszázad telt el azóta, hogy a Meiji restauráció (1868-1912) során betiltották a katana viselését Japánban. Manapság igazi katanára csak múzeumokban és műkedvelők gyűjteményeiben bukkanhatunk, akik nagyra becsülik e műtárgyakat és felismerik azt az eleven szépséget, amit az enyhén ívelt penge formája és tökéletesen csiszolt felszíne hordoz magában.

A japán lakosság legnagyobb része talán soha sem érintett meg s talán még csak nem is látott igazi katanát. Mindamellett minden japánban él róla valamilyen kép, melynek helyességéhez szemükben kétség sem férhet. Ezért a kialakult képért leginkább a szamuráj filmek a felelősek. Ahogyan a nyugati western filmekben a legfontosabb szerep a híres hatlövetűé, úgy a szamuráj filmekben a katanáé. Az itt használt kardok kétségtelenül csak kellékfegyverek, hiszen senki sem lenne képes olyan könnyedén forgatni egy igazi, kovácsolt darabot.

A katana jó példa a Japán és Kínai kultúra közti hasonlóságokra is. A japán kardkovácsok a kései Heian-korszak (794-1191) során sajátították el a kardkészítés fortélyait a kínai módszer alapján, majd létrehozták a formájában és minőségében egyedi, ívelt két-kezes kardot. A modern kutatók is meglepetten tapasztalták, miután részletes vizsgálatnak vetettek alá néhány igazán régi katanát, hogy azok nagyon különleges, magas szintű technikával készültek. A katana egyedülálló alkotás s messze kimagaslik a földön valaha készített kardok sorából.

A kovácsmunka előkészületei

Manapság a katanára mindössze csak, mint műalkotásra tekintenek. Azonban egészen az Edo korszakig a kard volt az a fegyver, amely a szamuráj életét megvédelmezhette, ha veszélybe került. Éppenséggel az a tény, hogy a harcos élete vagy halála a kardjától függött, tette a kovácsolás folyamatát egy komoly, erős mentális előkészületet igénylő munkává. Yamauchi Sukemasá-tól, a híres 13.sz-i kardkovácstól származnak a következő sorok ezen előkészületekről:

 Téves lenne azt hinni, hogy a katana egyetlen haszna csupán a vágásokban rejlik. Az igazi kard megszentelt lánggal teli, hogy eleméssze a lélek minden szennyét s elsöpörjön minden ártó szándékot és akadályt, s mindemellett támasza legyen az állam helyes kormányzásának.

Ezét a kovács a felkészülés során úgy tekint magára, mint istenségre, vagy akár mint magára a világmindenségre. S miként  a Tűz Istene, a mester is figyelmét minden irányba kiterjeszti, hogy elérje az elme formátlan, kristálytiszta állapotát.

A régi időkben a kard-kovácsok a munka elkezdése előtt mintegy három hónapon keresztül nem ehettek húst és nem érintkezhettek nővel, ugyanis ezeket tisztátalannak tartották. A mai „modern” korban a előkészület részeként a mester megtisztítja lelkét, imádkozik Buddhához és az istenekhez, hogy képes legyen elkészíteni e csodálatos, remekbe szabott alkotást. Általában szokás még, hogy egy megszentelt szalma füzért is kiakasztanak a kemence fölé, vagy egy szintén megszentelt botot lengetnek a műhelyben a hely tisztaságának és különlegesen fontos voltának jeleként.

  A kardkovácsok megtisztító rituáléi nagyban hasonlítanak a sumo versenyzőknek az összecsapás előtt elvégzett szertartásaihoz. A birkózók hasonlóképpen eltöltenek némi időt a mentális felkészüléssel: a küzdőtéren ismételten sót szórnak szét, majd többszöri meghajlással tisztelegnek a hely szelleme előtt. A kovács hasonlóképpen tesz, azonban ő a kovácsolás hosszú-hosszú, rengeteg koncentrációt igényelő folyamatára készül fel, amely viszont csak az elme megtisztításával érhető el.

   Úgy tartják, ha az előkészítő rítusokat nem megfelelően végzik, a kard elgörbülhet, vagy akár el is törhet. Régebben azt tartották, hogy ha a katana egy olyan kovács kezei közül került ki, aki nem volt eléggé felkészülve lélekben, akkor a megidézett természetfeletti erők megbabonázták a kard tulajdonosát, s arra késztették, hogy az válogatás nélkül öljön. Mindazonáltal ma is úgy gondolják, hogy a megtisztított elme elengedhetetlen fontosságú egy kiváló kard készítéséhez.

A kovácsolás folyamata

A penge csodálatos, jeges kék csillogása elbűvöli a rápillantó szemet és talán épp ez az, ami a katanát a művészi alkotások sorba emeli. Az a tökély, amit mint fegyver és az a szépség, amit mint műremek képvisel, a japán kovácsok különleges szakértelmének köszönhető, akik folyamatosan óvták és fejlesztették technikájukat a kezdeti időktől fogva. E kard készítésének folyamata egyedülálló a világon. Most nézzük egy kicsit részletesebben.

Alapanyagként különböző lágyságú vasakat és acélt használtak, amelyet a szinte mindenhol megtalálható vasércből állítottak elő.

Mint fegyvernek, a kardnak elsősorban keménynek és ellenállónak kellett lennie. Ezért a kovácsok különleges módon, négy féle keménységű fémből készítették el a pengét.

A kard jelentősége

Ahogyan azt már korábban említettük, a katana a kései Heian korszak során jelent meg először s lett a lovasság legfontosabb fegyvere. E pedig egy időben történt a szamurájok osztályának felemelkedésével. Akkoriban a Hogen- és Heiji felkelések idején a harcosokban erős vágy élt a harctéri dicsőségre, hogy így növelhessék a birtokaikat és a jövedelmüket. Leginkább a karddal, szemtől-szemben vívott küzdelmet részesítették előnyben. Így egyre nőtt az igény az egyre jobb minőségű, élesebb, erősebb kardokra, s egyúttal a kovácsok szerepe helyzete is erősödött. A Kamakura korszakban rengeteg katana készült a vég nélküli háborúk során. A szamurájok mellett a parasztok és harcos szerzetesek is előszeretettel használták az új kardot, azonban a lakosság kezében felhalmozódott fegyverek jelentősen megkönnyítették az esetleges lázadások kitörését. Echizen tartomány például a 15. sz. közepétől, mintegy száz éven át az Ikko szektába tartozó buddhista papok uralma alatt ált. Ez a folyamat végül a 16. sz. közepén bekövetkezett katana-garihoz vezetett, mely során Shibata Katsuie nagyúr megtiltotta a parasztoknak és szerzeteseknek a kard viselését és használatát. Később Toyotomi Hideyoshi a szamurájokon kívül senkinek sem engedélyezte a katana viselését, így gátolva a rendszer elleni felkeléseket.

Ekkortájt terjedt el a kard egy másik, nem kifejezetten harci alkalmazása: a főurak katanát ajándékoztak a harctéren elért sikerek fejében, vagy akár ünnepi alkalmakon. Ez a fajta szerep jelentősen növelte értékét és népszerűségét.

Ez természetesen hatással volt a kovácsok munkájára is. A békés Edo korszak során (1603-1867) egyre díszesebb, különleges szépségű alkotások készültek. A markolatot gyakran cápabőrrel burkolták és selyemmel tekerték körül, a markolatvédő (tsuba) készítésénél előszeretettel alkalmaztak arany- és ezüstdíszítést. A katana a gazdagság és hatalom jelképévé vált.

A szamuráj lelke

     A Tokugawa korszak során Japánban beköszöntött a béke, s a katana puszta fegyverből a szamurájok lelkének és társadalomban betöltött szerepének jelképévé vált. Nitobe Inazo, a híres entellectuel lánya, mutat rá a következő sorokban a szamuráj és a katana közötti eltéphetetlen lelki kapcsolatra apja, Bushido: Japán lelke c. könyvének előszavában:

     Apám 1862-ben született Morioka városban, észak-keleten. Akkoriban még a feudalizmus volt a rend alapja. Ötéves korában  öltöztették először  hakamába a gyermekkorba lépés jeleként. Azon a napon egy go táblára állították a terem közepén és övébe tűzték – először életében – az első kardját. A go tábla egy csatateret jelképezett. Azt mondta nekem, hogy amikor először érezte a katanát az oldalán, egy különös, ünnepélyes érzés kerítette hatalmába és ezt gondolta:

“Ez egy igazi katana. Egy kard, mely képes embert ölni. Mostantól fogva szamuráj vagyok én is. Szamuráj, aki felesküdött a kardjára és urára. Bátornak és illedelmesnek kell lennie. S mindenek felett erősen kell szomjazza az igazságot.”

 Azonban mikor hét éves lett, kezdetét vette a Meiji restauráció, kardját elvették, mert már nem volt rá szükség. Ettől kezdve gyakran érezte, hogy valami hiányzik az oldaláról; magányosnak érezte magát.

Mától fogva – gondolta – egy kis rosszaság és hanyag viselkedés is megengedett. Később úgy emlékezett vissza erre, mint veszélyes időkre, amikor az emberek – úgy látszott -elvesztettek valamit – legbelül. 

Az idézett szövegből erősen kitűnik, hogy ez az egyedi szemléletmód és a kard elsődleges szerepe már a korai gyermekkortól fogva a szamuráj lelkébe vésődött. A kard őrködött szelleme felett s vezette az úton, hogy erényes, igaz emberré váljék. A szamuráj kardját énje részének tekintette s mindig az oldalán tartotta. Éjjelente pedig párnája alatt őrizte. A katana a szamuráj igazi lelke.

1868-ban a Restauráció felszámolta a szamurájok, parasztok, kézművesek és kereskedők osztályát. Nem sokkal ezután 1876-ban megtiltották a civil lakosságnak a kard viselését.

Manapság a katana készítése és a vele folytatott kereskedelem legális tevékenységnek számít, s mintegy 2500 kovács gyakorolja még a kardkészítés művészetét.

„A mesterműveket soha sem a véletlen hozza létre”- jegyezte meg egyszer Miyairi Shohei, a neves mester – „a hosszú gyakorlás elengedhetetlen.”

A szöveg Sugawara Makoto: Lives of Master Swordsmen c. könyvének függelékéből származik. Magyarul pár éve jelent meg Japán kardvívómesterei címmel a Szenzár Kiadónál.

Ez a cikk nem a Japán kardvívómesterei c. könyvből származik. Sugawara Makoto: Lives of Master Swordsmen c. könyvéből fordította Vachter Ákos