Chiba sensei emlékére – Interjú Chiba Masashival


Chiba Masashi hanshi tegnap délután, hosszas betegség után elhunyt. Valószínűleg alig akad kendóka, aki ne hallott volna róla és zseniális jódanjáról. De sokan találkozhattak is vele személyesen, hiszen Chiba sensei rendszeresen látogatott Európába (Olaszországba és Angliába) és nagyon sokban hozzájárult az európai kendó fejlődéséhez is. Emlékére az alábbi interjú-részletet szeretném közzétenni.

14441049_1270811326270504_3869642538813396857_n

Megjelent a Kendo Nippon 386. számának első cikkeként, 2013 Áprilisában

Ötven év. Egy fél évszázad telt el azóta, hogy Chiba Masashi először fogott shinai-t a kezébe a középiskola első évében. Ebben az időben a Miyagi prefektúrabeli Kogota Nórin Középiskola növendéke volt, ahol a szigorú és kemény edzéseket a legendás kendóka, Nyui Yoshihiro, ragadvány nevén a Fehér Démon, tartotta. Chiba sensei később a tokiói rendőrségnél szolgált, ahol számos további híres mestertől tanulhatott.

Ahogy folyik a beszélgetés, úgy bukkannak fel sorra egymás után az emlékek. „A középiskola harmadik évében Nyui mester azt mondta, hogy szenteljem magam a jódan kamae-nak és ettől kezdve addig kakarigeikóztatott chudan-ban, amíg már majdnem összeestem, ekkor pedig rám parancsolt, hogy „Emeld fel!” és ezután kétszáz vágást kellett végrehajtanom. Közben többször kérdezte, hogy „Te meg hogy vágsz?” és kiütötte a kezemből a shinai-t.

Nem telt el sok idő a jódannal való ismerkedés után, amikor is odaálltam sensei elé és azt mondtam neki: „Sensei, elegem van a chudanból!” Ettől aztán Nyui mester nagyon dühös lett, rám kiáltott, hogy „Micsoda?!” és számos tsuki szúrást küldött a munémra (A dó felső része). Féltem, meg voltam rémülve, de nem tehettem semmit. Megalázva éreztem magam minden alkalommal, amikor sensei degashira mennel  megvágott és azt mondta: „Ez az, a jódan ez az érzés.” És sokszor ismételte el, hogy: „Meghátrálni nyomorúságos dolog, a jódanban aiuchival (együttes vágás) kell győzni.” Én pedig azt gondoltam: „Igen, értem már.”

Tokióban a rendőrségen minden egyes nap meg kellett küzdenem a nyomással, amit rám gyakoroltak. Mivel nagyon fiatalon nyertem meg az Össz-Japán Bajnokságot, mindenki azt várta tőlem, hogy most már mindig nyerni fogok. Annak ellenére, hogy nem vonultam vissza és Tokióban maradtam, sokszor éreztem azt, hogy ha lett volna hova mennem, elhagytam volna a rendőrséget és visszamentem volna vidékre. Arra gondoltam, hogy nem versenyzek többé és sokat szenvedtem emiatt. Olyannyira, hogy előfordult, hogy egész éjjel aludni sem tudtam. Felkelés után az első gondolatom az volt, hogy vajon ma is dühösek lesznek rám? Kirikaeshi, kakarigeiko… amikor odaértem az edzőteremhez, már annyira remegett a lábam, hogy mozdulni alig tudtam. Azonban amikor versenyre került a sor, minden megváltozott és csak arra tudtam gondolni, hogy Meg kell csinálnom. Győznöm kell.

kendonippon386c

A képen az 1972-es Japán Bajnokság döntőjében Chiba Masahsi győztes morote-menje látható, mellyel megnyerte a versenyt a szintén legendás jódanos kendóka, Kawazoe Tetsuo ellen

Az egész sportolói életem ennek a kötelességnek a jegyében telt.” Chiba sensei háromszor nyerte meg az Össz-Japán Bajnokságot. Harmincnégy évesen, dicsfényben vonult vissza az aktív versenyzői élettől, hogy tovább lépjen, mint hanshi, mint mester, mint vezető. „Másfajta szigor kell a középiskolásoknak és más a felnőtteknek. Egy mesternek követnie kell a saját útját és folytatnia kell a gyakorlást. A tanításhoz, a vezetői képességen kívül, szükséges egy olyan gyakorlás, ami által a mester viselkedésében és technikai tudásában is mintává válik. Úgy kell edzeni, hogy szilárdan megragadunk minden egyes lehetőséget és tesszük ezt becsülettel. Minden nap egy csata önmagunkkal, amit csak mi vívhatunk meg, senki más. A kendóban a legjobb a dójó-ban való gyakorlás, mivel „a tapasztalat elengedhetetlen a valódi tudás eléréséhez” (japán mondás). De az így nyert magabiztosságnak az ellenfél felé tanúsított jóindulatban kell megmutatkoznia.

A gyűrűs és a kisujjak tövében, azon a részén a kéznek, amivel a tsukagashirá-t fogjuk, a tipikus kendós keménység mindig megmarad. Ezt úgy is nevezik, hogy a „shinai bőrkeményedése”. Ezen kívül Chiba sensei keze sima és puha tapintású. Egy igazi szakértő keze, mely elhagyott minden haszontalan felesleget. „Ma már megértem, hogy az ember számára nincsen béke, amíg meg nem hal. Amikor visszavonultam a rendőrségtől, eleinte azt gondoltam, hogy most majd pihenhetek… hát korántsem így lett (nevetés). De akárhogy is, ez kellemes érzés. Azokon a napokon, amikor könnyű szívvel nem edzek, nem is nyerek semmit és ezek a napok unalmasan telnek. Sokkal jobban szeretem azokat a napokat, amikor gyakorlok. De emellett szeretek saké-t inni és enni is. És szívesen beszélgetek másokkal, olyankor nagyon jól érzem magam. Mivel a kendó a napjaim, sőt az egész életem részévé vált, nem is tudom elképzelni az életet nélküle. Nem hiszem, hogy ez valaha is másként lesz, úgyhogy teljes szívvel maradok a kendónál.”

kendonippon386a

Chiba Masashi, a tűz kamae mesterének kezei, melyek oly sok éve fogják a shinai-t és magukban hordozzák az edzések és versenyek lenyomatát – az önmagába vetett hitet, az örömöt, a fájdalmat és a vidámság emlékeit – történetének első fejezetekén a három Japán Bajnokságbeli győzelmet írták meg. Kérjük, meséljen most ezekről…

Fordította: V.Á.

Chiba Masashi 1944. április 20-án született Nakatában, Miyagi prefektúrában. 

Háromszoros japán bajnok és az első Kendó Világbajnokság győztese volt csapatban.  Emellett számtalan más rangos kendó verseny győztesen és helyezettje volt. Az alábbi videóban egy összeállítás látható számos zseniális pillanatáról.

Advertisements

Nakakura Kiyoshi hanshi, 9.dan


ed0fbf3512edf986b01bacca6d2027e0Nakakura Kiyoshi kendō, iaidō hanshi 9. dan
(1910. szeptember 24. – 2000. február 9.)

Nakakura Kiyoshi sensei kisgyermekként kezdett kendót tanulni, majd 17 éves korában belépett a Daidokan dojoba azzal a céllal, hogy hivatásos kendós váljék belőle. Nagyon hamar Nakayama Hakudo legjobb tanítványainak egyik lett, amikor 1930-ban, 19 évesen a Daidokan-ból tovább lépve beiratkozott a híres Yushinkan Dojo-ba, ahol csatlakozott Haga Junichi-hez és Nakajima Gorozo-hoz. Hármójukat csak úgy emlegették, hogy samba garasu, vagyis a “három varjú” (nagyjából olyan, mint “a három muskétás”) az 1920-as és 30-as években elért kendós sikereik miatt.

Ueshiba Morihei 1932-ben örökbe fogadta és megtette örökösévé, majd miután elvette feleségül az alapító lányát, Matsuko-t, felvette a Ueshiba Morihiro nevet. A pár öt év házasság után elvált, Nakakura pedig otthagyta az Ueshiba dojo-t és visszatért a kendóhoz. Számos versenyen vett részt és élete során rendkívüli sikereket ért el a kendóban és az iaidóban egyaránt, melyek kitartottak egészen hetvenes éveiig.
Nakakura sensei 9.dan hanshi fokozat birtokosa volt mind kendóban, mind iaidóban, és korának egyik legnagyobb kardvívója volt Japánban. Egészen haláláig aktív volt a Hitotsubashi Egyetem shihanja-ként.
Hússzoros bajnokként hatvan verseny során egyetlen meccset sem vesztett el. (Az újságok elnevezték a Touzai-Taiko Taikai (Kelet-Nyugat Bajnokság) ONI-jának, vagyis démonának.)

dvd-nakakura-kiyoshi-kendo

Nakakura Kiyoshi – Oni no Kenshi DVD

Ez amiatt is rendkívüli, mert a II. világháború alatt olyan súlyos sérülést szenvedett a bal lábán, hogy bal lábát előre helyezve újra kellett tanulnia kendózni. Erőteljes, domináns jodan stílusát egy idő után versenyek során nem is alkalmazta, mert nem tartott fair-nek az ellenfelével szemben.

Nakakura sensei tanára és egyben barátja is volt Yoshimoto (Don) Trent senseinek, aki elmesélte Nakakura sensei utolsó napjait a kórházban. Amikor két nappal a halála előtt meglátogatta, a nagy mestert a kórház tetején találta, amint egy vascsővel suburizott, erőteljes kiai-t hallatva. Így ment át ebből a világból egy másikba, kardforgatóként az utolsó leheletéig.

Amikor azt kérdezték Trent sensei-től, hogy mitől volt Nakakura igazán nagy ember, ő azt felelte, hogy Nakakura sensei soha életében nem mondott senkiről semmi rosszat, és akármikor szükség volt rá, vagy lehetősége volt segíteni a budo-ban, ő ott volt.

Forrás: http://aishinkai.com/Heroes.html

Interjú Nakakura Kiyoshi hanshival 

(megjelent a Kendo Tokuhon függelékében, 2012. Shirokuma)

A következő szöveg egy kétrészes interjú első részéből való, melyet 1987. október 15-én készített Nakakura Kiyoshi senseijel Hideo Yamanaka (山中秀夫), a Nihon Shuppan Hoso Kikaku Társaság elnöke. Az interjú 1988. szeptemberében az Aiki News 78. számában jelent meg.

“Ha azt gondolod valamiről, hogy nem vagy rá képes, nem is leszel. De ha elhatározod, hogy mindent beleadsz, hogy elérj valamit, sikerülni fog.” A régi stílusú, háború előtti kendō edzések műve, Nakayama Hakudō mester legjobb tanítványa és egykor Ueshiba Morihei fogadott fia, a hetvennyolc éves Nakakura Kiyoshi sensei egyike Japán legnagyobb kardforgatóinak.

Continue reading

Interjú Iwao Yukuo mesterrel a sikeres 8.dan vizsgája alkalmából – Kendo Jidai Magazin


Megjelent a Kendo Jidai Magazin, 2010/III. számában
Japánból angolra fordította Matsuda Kazuyo
Forrás:
Magyarra fordította Vachter Ákos

Kobayashi: Engedje meg, hogy gratuláljak a sikeres 8. dan vizsgához. Évtizedek óta ismerjük egymást és külön hálás vagyok a sikeréért, hiszen ön is a Kanagawai Kendo Szövetség tagja.
Iwao: Nagyon szépen köszönöm.

K: Az ön eredménye reményt adhat más a 8. danra vizsgázó tanároknak, hiszen önnek ez 70 évesen sikerült. Hogyan érezte magát, amikor november 24-én a vizsga helyszínére utazott?
I: Az én házam Ebina városban van, így délelőtt 10 órakor indultam a Budokanba. A
regisztráció időpontja 11:30-ra volt kiírva, így nem kellett aggódnom amiatt, hogy esetleg
elkésem.

K: A vizsga napja igen különleges és váratlan nehézségek is adódhatnak, például ha az
ember elfelejt valamit, vagy gondjai adódnak a közlekedéssel. Ezek a dolgok mind hatással vannak a vizsgán nyújtott teljesítményre. Tehát önnek nem adódtak ilyen gondjai?
I: Nem, Ebinából Shinjuku-ba az Odakyu vonalon, illetve Shinjuku-ból a Kudanshita
metróvonalig nem volt semmi probléma.

K: A vizsga első fele délután volt. Mire gondolt addig?
I: A jelenlegi sikerességi arány a 70 éves és afelettiek esetében majdnem nulla. Ez
alkalommal erőteljes és dinamikus kendót szerettem volna mutatni, ezt mondtam magamnak.
10-20 évvel fiatalabb kendót terveztem bemutatni a vizsgáztatóknak. Ily módon képes
lehettem dinamikus és erőteljes kendót mutatni.

K: Értem. Van egy mondás, miszerint “Az idősebbek mutassanak fiatalabb kendót, a fiatalok pedig nyugodt kendót, amilyet az idősek.” Ez egy hasznos tanács lehet a hosszútávú fejlődéshez bárki számára. De hogyan valósította meg ezt a gyakorlatban?
I: Az elsődleges a Hassei, a hang képzése. Az ember hangjának és a Kisei-nek visszhangot
kell vetnie az egész csarnokban. Hatásos Hassei nélkül nehezen veszik észre az embert a
vizsgáztatók.

K: Ez valóban fontos. Nekem is van egy saját tapasztalatom. Miután a vívók felállnak
sonkyo-ból, és elkezdenek seme-t gyakorolni egymásra, megkezdőik a taktikázás egymás ellen a megfelelő távolságon belül. De a vizsga során nagyon fontos, hogy a szellemet is megmutassuk a megfelelő Kiai-on keresztül.
I: így van.

K: Amikor én vizsgáztam 7. dan-ra, a stílusomban a “méltóságteljes megjelenés”-t igyekeztem kimutatni és a módszerem erre a rövid kiai volt. Később, amikor néztem egy 8. dan vizsgát, azt láttam, hogy a tiszteletreméltó tanárok – akik szintje messze meghaladta az enyémet – a lehető legnagyobb eredményességgel küzdöttek, és mozdulataikban a mindenfajta stílus nélküli elszántság érződött. A kendónak szüksége van erre a fajta végső elszántságra. Rengeteget tanultam a 8. dan vizsgák nézéséből.
I: Azt mondják a Kiai-t úgy kell végezni, hogy a Yu-sei-ből (hanggal) a Mu-sei-ig
(hangtalanul) kell eljutni, de a Mu-sei technikája még számunkra is nagyon messzire mutat.

K: Természetesnek mondható, hogy a fiatalabb emberek erőteljesebb hangra képesek. Ha azonban egy efféle erőteljes hang egy idősebb vizsgázó torkából tör elő, az bizonyosan megérinti a vizsgáztatókat.
I: Én is úgy hiszem.

K: Tehát sikeresen túl jutott a vizsga első szakaszán. Mire gondolt ezután a második
szakasz kezdetéig?
I: Nem kellett hosszan várnom, mivel az első szakaszom délután kezdődött. Nagyjából egy
órát kellett várakoznom, ezalatt igyekeztem megőrizni a hideg véremet.

K: Értem.
I: Három évvel ezelőtt, amikor szintén átjutottam az első szakaszon, elvesztettem a
nyugalmamat. Nem tudom miért történt, de túlságosan izgatott lettem. Aztán elkezdődött a
második szakasz. Én pedig túlságosan ideges voltam és nem is emlékeztem arra, mit kellene
tennem.

K: Ez megesik. Az elme állapota nagy mértékben befolyásolja a teljesítményt.
I: Én pedig mohó lettem. Túlságosan sietősen próbáltam átmenni. Át akartam menni. Meg is
lett a következménye. Így ezúttal igyekeztem higgadt maradni.

K: Milyen érzés volt a második szakasz után? A vizsgázó partnere Watanabe Mikio sensei
Niigata-ból szintén sikeresen levizsgázott. Ő a kollégám volt a Kanku iskolában.
I: Valóban? A második szakasz során igyekeztem megtartani elmém hétköznapi állapotát és
türelmes maradni. Erre gondoltam. Elképzeltem, hogy türelmes vagyok és amikor a partnerem
megmozdul, azonnal vágok. És szerencsére pontosan ez történt.

K: Én is láttam. Fantasztikus volt.
I: Nagyon köszönöm. Aztán végül is higgadt tudtam maradni és elkerültem a felesleges
vágásokat.

K: Biztosan nagyon várta az eredmények kihirdetését.
I: Hogy őszinte legyek, úgy éreztem, hogy sikerült, de ugyanakkor azt is, hogy újra
próbálnám, ha csak megközelítette a sikert.

K: Egyértelmű siker volt.
I: Először megnéztem az eredményeket a teremben. Természetesen nem volt ott a számom a
falon. Akkor azt mondtam magamnak, hogy majd megpróbálom újra. Aztán észrevettem, hogy nem
a megfelelő csarnokban vagyok. Amikor megtaláltam a számom, arra gondoltam, ez szép munka
volt. Húsz év után adódott egy nap, amikor ezt mondhattam magamnak.

K: A tanítványai biztosan nagyon örültek a sikerének. Tudod aludni aznap éjjel?
I: Nem, nem tudtam. Túlságosan izgatott voltam.

K: Önnek saját Dojo-ja van és biztosan nehéz volt időt szakítania a saját gyakorlására. Mi
volt a kulcs a napi gyakorlása során?
I: Nagyon sokan mondják ezt, de én is mindig gyakoroltam a Shodachi-t a rendes gyakorlás
során mindenkivel.

K: Értem. Az iskolás korú fiúk és lányok még nem rendelkeznek fizikai erővel, így nincs
értelme erőt használni ellenük. Fontos megtalálni a tökéletes pillanatot a vágásra és erő
használata nélkül kivitelezni azt – ez ugyanakkor nem könnyű.
I: Ez így van. Sokat gyakoroltam Debana-Men-t az alsótagozatosokkal és Oji-Wazá-t a
középiskolások ellen, az ő a mozgásuk már egyre gyorsul. Az persze az ő számukra nem lenne
hasznos, ha ezt tovább folytatnám, így a Shodachi után mindig Hikitate-geiko következett.

K: Mi a helyzet a felnőtt tanítványokkal?
I: Sosem lépek hátra.

K: Fontos a vizsga során, hogy az ember mindig maradjon az ellenfele területén belül.
Számomra fontos, hogy egy magasabb szinten maradjak. Azt lehet mondani, hogy ha ebben az állapotban maradunk, akkor nem lesz szükség kompromisszumra a testtartásban és a seme mélyebbre hatolhat.
I: Ha a Kamae helyes és elég jó, az ember képes kezelni az ellenfele vágásait és ha egy
lehetőség adódik, azonnal ki tudja használni. Az ideális az volna, hogy ezt mindig észben
tartjuk, de ez nem egyszerű.

K: Valóban, ez nehéz. A vizsga és a verseny nem alapmozgás, de az alapmozgás egy
alkalmazása. Demonstrálnunk kell a helyes alapokat és felhasználni őket a “gyakorlásban”. Hogy ezt sikerüljön elérni, fontos a rendszeres gyakorlás.
I: Teljesen egyetértek.

K: Számításba jött önnél a “tenouchi” is a napi edzései során?
I: Igen, és jelenleg is fordítok rá figyelmet. A technikának élesnek kell lennie és csak
helyes tenouchi által lehet ilyen. Úgy gyakorlok, hogy ilyen élesek legyenek a vágásaim,
ehhez pedig helyes csuklómozgás szükséges. Például tanulmányoztam az Ön Men vágásait is. Ön
sosem lép hátra, viszont lassan mindig előrébb nyomul, majd könnyedén Men-t vág.

K: Nos…
I: Számomra kevesebb lehetőség adódott, hogy kilépjek a Dojo-ból és 8.danos mesterekkel
gyakorolhassak. Így az adódó szemináriumok és közös edzések során igyekeztem kihozni a
legtöbbet az adódó lehetőségből és magamba szívni mindent ezekből a tanárokból. A bogu
viselésének módját, etikettet, sonkyo-t, kamae-t, stb. El akartam lopni mindent, amit csak
lehetett.

K: Manapság nem használjuk már a “lopni” kifejezést. Pedig ez minden művészet
alaptermészetének része. Én se kaptam túl sok “tanítást” a saját tanáraimtól. Le kellett
másolnom azt, amit csináltak.
I: Elhiszem.

K: És mi a helyzet a “ma-ai”-val?
I: Ahogy ön is tudja, én alacsony vagyok, mindössze 160 cm. Így nem tudok messziről vágni.
Közelebb kell tehát mennem, mint másoknak, hogy elérjem a megfelelő távolságot. Így arra
a távolságra koncentrálva igyekeztem gyakorolni, ami az én sajátom. Sokszor mondták, hogy
túl közel vagyok. De az az én távolságom.

K: Alapvető, hogy a megfelelő távolságból kell támadni. A vizsga során gyakran megesik,
hogy a vívók olyan messziről próbálnak támadni, ahonnét nem érik el az ellenfelüket. Ez
hiba és bukáshoz vezet.
I: Ahogy az ember próbálja megtalálni a távolságot, ha az elején hibát vét, az rögtön rossz
hatással lesz a testtartásra is. Rossz testtartással a vágás is erőltetetté válik, ami azt
eredményezi, hogy hiába éri el a célt, nem tekinthető kielégítő, érvényes vágásnak.

K: Igen, ez egy örökös téma számunkra. Egyébiránt Iwao sensei, van olyan bogu fajta, amit előnyben részesít?
I: Igen. Mivel nem vagyok magas, nagyon fontos, hogy illeszkedjen a testméretemhez. A Men,
Kote, Do, Tare-m mindegyike egyedi készítésű. Ez igaz a hakamámra és keikogimra is.

K: A viselet fontos. Ha az öltözet szépen áll, a kamae is szebb, ez pedig magára vonja a
tanárok figyelmét.
I: 8. danos tanárokat imitáltam.

K: És ami a shinai-t illeti?
I: 38-ast használok. Egy időben 39-es használtam, de az nem illett a testemhez. Emellett
igyekszem a tsuka hosszára is odafigyelni. Ha a tsuka bőre megnyúlik, az befolyásolja a
kamae-t, ami már úgy nem lesz ugyanaz.

K: Értem. Van még valami, amire különös figyelmet fordít?
I: Mindig figyelek arra, amit mások mondanak a kendómról. Nem tudom, hogy mindig ezt
tettem-e, de mindig nagyon figyeltem arra, amit 8.danos tanárok mondtak.

K: Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nagyon jók vagyunk, sőt a legjobbak. De ez tévedés. Van nagyon sok rossz szokás, stb. Fontos, hogy őszinték legyünk és nyitottak.

K: Iwao sensei, ön a Takushoku Egyetemen végzett, azután a Kanagawa Rendőrségen
helyezkedett el. De ön a nyomozati részlegen dolgozott ellentétben másokkal, akik a kendo  részlegen tanítottak. Tehát ön nyomozó volt. Feltételezem a munkája megkövetelte a túlórát és nem volt egyszerű folytatni a kendo edzéseket.
I: Sok embert ismertem, akik nagyon erősek voltak, mégis otthagyták a kendót más miatt. Én
nagyon szerettem a kendót és ezért próbáltam tartani a kapcsolatot a kendó szakosztálybeli
kollégákkal.

K: Értem. A fokozatokat is nagyon gyorsan szerezte.
I: Abban az időben az egyetemi hallgatók megszerezhették az 5. dan-t. Amikor alig kezdtem
el dolgozni a Kanagawa Rendőrségen, 5.danos voltam. 24 éves koromban szereztem 6. dan-t. A
Sakuragicho rendőrállomásról vittem bogu-t a vizsgára.

K: Nagyon jól emlékszem, hogy akkoriban ugyanott dolgoztunk.
I: A legfiatalabb 7. danos 38 éves lehetett. Nagyon sok fiatalabb kollégám volt a
rendőrségen, akik megszerezték ezt a fokozatot. Nagyon nagyon igyekeztem, de nyomozóként
nem sok időm jutott a gyakorlásra.

K: Elhiszem. De töretlen lelkesedéssel folytatta és ezúttal meg is lett az eredménye. Ha jól értem, 10 évvel ezelőtt nyugdíjba vonult a rendőrségtől és azóta teljes idejében a
Dojo-t vezeti. Van valami, amit napi szinten gyakorolt?
I: A test alsó részeinek erősítését. Az én erősségem a gyaloglás volt. Hogy kézre keríthessem a bűnözőket és gyanúsítottakat, volt hogy napi 7 órát gyalogoltam. A test része és a gyaloglás minden munkában nagyon fontos és természetesen a kendóban is. Még ma is 90 percet sétálok azokon a napokon, amikor nincs edzés.

K: 90 percet… az nem kevés. Nincsenek fájdalmai?
I: Szerencsére nincsenek. Ezt a szüleimnek köszönhetem. Séta közben gyakran elképzelem,
hogy verseny vagyok és közben fumikomizom. Próbálom azért nem túl gyakran, mert az
emberek olyankor furán néznek.

K: Ön mindig is kendózott.
I: Igen és nagyon szeretem a versenyeket. Minden évben részt veszek az Idősek Kendó
Bajnokságán. Illetve az egyetemi végzettek bajnokságán. Az állóképesség elengedhetetlen a
versenyekhez, én pedig a gyaloglással igyekeztem magam fitten tartani.

K:Vannak, akik egy időre felfüggesztik a versenyzést a vizsgáik előtt. Ön nem tartozik
közéjük.
I: Nem. A versenyzés jó mulatság. Az ottani feszültség az, amit nagyon szeretek. Nincs
ahhoz hasonló. Ez a feszültség a vizsgák során is nagyon hasznos tud lenni. Így hát annyi
versenyen vettem részt, amennyin csak tudtam. Sajnálatos, hogy most, hogy levizsgáztam a
8. dan-ra, már nem vehetek részt az idősek bajnokságán.

K: Ez nagyon igaz. “A mindennapos gyakorlás legyen olyan, mint a verseny. A verseny pedig, mint a mindennapi gyakorlás.” Azoknak, akik nem tapasztalták meg ezt a feszültséget versenyeken, nem tudják elképzelni azt az edzéseken sem.
I: Így van. Valamint a vágásra való lehetőség is ugyanolyan az edzésen és a versenyen.

K: Vannak, akik gyűlölik, ha megtörik a testtartásuk.
I: Igen, úgy nem lehet versenyezni, ha beragad az ember. Ha sok versenytapasztalatod van,
a védekezés mechanizmusa természetesen adódik és ebből következik, hogy a testtartás
megtörik. Ez nem egyszerű.

K: Értem. Az ön dojo-ja a háza alatt van. Szokott Hitori-geiko-t végezni?
I: Gyakran ellenőrzöm a kamae-mat a tükör előtt. Ha valakinek a kamae-ja rossz, a kendója
már a kezdettől fogva erőtlen lesz. A felkészülés (kamae) egyszerre kell a testre és a
szellemre vonatkozzon. Én úgy próbáltam gyakorolni a kamae-mat, hogy ez mindkettőre
teljesüljön.

K: Fu-kaku (méltóságteljes megjelenés) és Hin-i (elegáns és büszke megjelenés) mind fontos a vizsga során. Mindkettőnek meg kell jelennie a természetes álló kamae-ban. Nagyon sok vizsgáztató figyel erre a vívások alatt.
I: Minden nap úgy gyakoroltam, hogy arra gondoltam “hogyan is valósíthatnám meg a 8.danos
mesterek kamae-ját.”

K: A kamae megmutatja számunkra a gyakorló kendóhoz való hozzáállását. Valamit ez igaz a helyes állásra, lábmunkára, tenouchi-ra és a helyes testtartásra. Mindezeket olyan
hatékonysággal kell alkalmazni, hogy ne történjen semmilyen felesleges mozdulat.
I: Senki sem tehet szert egy ilyen kamae-ra rövid idő alatt. Én ma is minden nap gyakorlom.

K: Iwao sensei, ön egy kivételesen egészséges ember. Úgy hiszem ez az energiájának a
forrása. Ez az energia tartja fiatalon és a kendóját jó egyensúlyban.

K: 1979-ben azzal a kifejezett céllal nyitotta meg a Dojo-ját, hogy egészségere és
fegyelemre oktasson gyerekeket. Tavaly volt a dojo fennállásának 30. évfordulója. Én magam is jelen voltam a megnyitásakor – hogy el is röppent ez a 30 év. Tavaly decemberben pedig egy nagyszabású versenyre került sor az ünnepi évforduló alkalmából.
I: Valóban repül az idő. Abban az időben nagyon szerencsés voltam, hogy annyira megértő
felettesem volt a rendőrségen*. A dojo-t a földszintre építettem, a házam pedig e fölé.
Akkoriban egyáltalán nem voltak házak ezen a környéken, de mára már teljesen beépült.
Később a dojo-t tovább működtethettük a szomszédok beleegyezésével.

K: Mi volt az oka, hogy dojo-t nyisson?
I: Oita tartományból származom. Középiskolás éveim alatt nem jutottam elég edzéshez az
iskolában, így eljártam a Beppu városi Beppu dojo-ba. Ezt három évig csináltam. Ono Norio
sensei volt az ottani shihan. Ő egy nagyon jó tanár volt és a dojo-t is nagyon
megszerettem. Az út Beppuba egy óra volt vonattal, így általában éjfél után értem haza, és
éjjel 1-kor jutottam ágyba. És ez így ment három évig.

K: Értem. Tehát nagy hatással volt önre, amit a dojo-ban tanult.
I: Igen. Sok felnőtt is részt vett az edzésen, így egyszerre erősödhettem fizikailag és
szellemileg. Nagyon szerettem a háromgenerációs oktatási módszert. A Beppu Dojo-tól kapott
ajánlásnak köszönhettem, hogy felvettek a Takushoku Egyetemre is. Nagyon sok dolog van,
amit a gyerekektől tanultam, még így hetven évesen is.

K: Hány tanítványa van jelenleg?
I: A fiatal és a felnőtt tanítványokat is beleértve nagyjából 70. Van köztük sok anya is,
akik szintén tagja a dojo-nak, és is növeli a hangulatot.

K: Ez jól hangzik. Úgy tűnik, hogy önre nincs hatással a gyermekek számának népességbeli csökkenése.
I: Sajnos sokkal kevesebb tanulónk van, majdnem a fele annak, ami akkor volt, amikor a
tagok száma elérte a maximumot. A gyereke számának csökkenése is belejátszik ebbe,
illetve az is, hogy a gyerekeknek több választási lehetőségük van. Igyekszem elérni, hogy
eljöjjenek és kipróbálják a kendót.

K: Hogyan reklámoz? Szórólapokkal pl.?
I: Régen az újsághirdetések nagyon jól működtek, de manapság ez nem olyan hatékony. A
legjobb marketing manapság talán az anyák szava. Fontos tehát, hogy növeljük a tagok
számát, de ugyanennyire fontos, hogy az anyák csoportját is megtartsuk, hogy pozitív
benyomással legyenek a kendo-ról.

K: A tagok számának növelés fontos, de a meglévő tagok megtartása hasonló jelentőséggel bír. Amikor valaki abbahagyja a kendót, általában rossz benyomás alakul ki róla benne.
I: Igen. A dojo-m lépcsője fölött van a házam, így igyekszem egy otthonias légkört kialakítani.

K: Van ötlete arra, hogy lehetne növelni a kendós társadalmat?
I: Talán több megjelenéssel a médiában. Amikor én egyerek voltam, ott volt “Akado
Suzunosuke” a TV-ben. Nemrég a “Musashi no Ken”. A TV befolyása nagy, talán ha megint
lenne valami hasonló…

K: Tavaly a média igen sokat foglalkozott a Kendo Világbajnoksággal. Remélem ez az
érdeklődés meg fog maradni.
I: Igen. Az is jó megoldás lenne, ha a jelenlegi kendósok egyesével lehoznák a barátaikat
az edzésekre. Ha mindenki csak egyvalakit le tud hozni, a teljesen népesség
megduplázódik.

K: Értem. Végezetül térjünk vissza a 8. dan témára. Mi volt a sikeres vizsga legfőbb oka?
I: Hogy sosem adtam fel. 20 évembe és 33 próbálkozásomba került. Sosem gondoltam arra,
hogy feladom. Úgy vélem ebben az is sokat segített, hogy nyomozó voltam. Mindig hosszan
vártunk a gyanúsítottak felbukkanására esős, szeles napokon, függetlenül az időjárástól.
Talán ez összefonódott a kendómmal és segítette azt.

K: A türelme megszerezte önnek a 8. dan. Köszönöm szépen az interjút.

Iwao Yukuo
1939-ben született. A cikk megjelenésekor 70 éves. A Hiji Középiskola után a Takushoku Egyetemen diplomázott, miután a Kanagawa rendőrség munkatársa lett. 1979-ben megnyitotta a Seidokan Iwao Dojo-t, ahol a helybéli gyerekeket oktatta. Jelenleg az Ebina városi Kendo
Szövetség elnöke. Kendo Kyoshi, 8.dan.

 

Kobayashi Hideo
1942-ben, Kumamotoban született. A Chinsei középiskola elvégzése után a Kanagawa rendőrség
kötelékéhez csatlakozott. Beválogatták a Össz-Japán Kendo Bajnokság versenyzői közé, megnyerte a tartományi kendó bajnokságot, stb. A 12. Kendo Világbajnokság során a Japán válogatott vezetője volt. Jelenleg a Kanagawa rendőrség tiszteletbeli Shihan-ja, a Kanagawa Kendo Szövetség és a Tokioi Egyetem Kendo Szakának Shihanja. Kendo hanshi 8.dan

*Megjegyzés az angol fordítótól: A rendőrség tagjai nem nyithattak privát dojo-t abban az időben, ugyanakkor Iwao sensei különleges megállapodást kötött a főnökével, melynek következtében három feltétel betartása mellett engedélyt kapott. Ezek voltak: nem csinálhat belőle pénzt, jó kapcsolatot kell ápoljon a szomszédokkal, és nem lehet káros hatással a
nyomozói munkásságára sem munkaidő, sem minőség tekintetében.