Kenshi247: Nito-ryu kendó – rövid áttekintés


Írta George McCall kenshi247.net
Az Eredeti cikk megtekinthető ezen a linken.

2016-kyoto1A nito-ryu kendó megtárgyalásától az utóbbi évek során tudatosan távol tartottam magamat, azonban a leghíresebb nito-ryu mester, Toda Tadao hanshi decemberi halála miatt úgy gondolom, hogy itt az idő legalábbis röviden feleleveníteni a témát és megosztani néhány ezzel kapcsolatos képet. Komolyabb beszélgetésre azonban csak egy pubban kínálkozna mód.

Elsőnek íme egy rendkívül népszerű fotó Toda sensei-ről, melyet decemberben töltöttem fel a Facebookra. Ezt a képet 2009 Május 5-én készítettem.

2009-toda-sensei

Most pedig szeretnék egy rövid áttekintővel szolgálni a nito-ryu kendó hátteréről és kultúrájáról történelmi nézőpontból szemlélve, majd személyes gondolataimmal zárom a cikket.

2007-niten

  1. Nito-ryu a shinai kendó korszaka előtt

Számos valódi koryu iskola tananyagában megtalálható a két kard együttes használata. Ezek közül a legnyilvánvalóbb természetesen a Niten-Ichi Ryu (Két Ég Egysége), mely stílus állítólag Japán leginkább túldramatizált kardvívójától, Miyamoto Musashitól ered. Azonban más iskolák repertoárjában is megtalálható a két kard szimultán használata, ilyenek a Yagyu Shinkage-ryu, Shingyoto-ryu és a Katori Shinto-ryu. Fontos megjegyezni, hogy a két kardos katák, habár léteztek, az iskolák katáinak csak nagyon kis részét alkották.

shiai

  1. Nito-ryu a kialakulóban lévő shinai kendóban

A ma használatos shinai és bógu prototípusait hosszú idők alatt fejlesztették ki kezdve a 18. század közepétől egészen a 20. század legelejéig, mire elnyerték végső alakjukat. A két legkiemeltebb iskola ebben az időben a Jikishinkage-ryu és a Hokushin Itto-Ryu voltak, melyek egyáltalán nem tartalmaztak két kardos elemeket. Persze feltételezhetjük, hogy egyesek valószínűleg kézbe vettek egyszerre két kardot és kipróbálták azok együttes használatát, hiszen ez elég érdekes dolognak tűnik.

gekikenkai1

Gekken kógjó

  1. Gekken kogyo

Valószínűleg a 19. század közepére, annak is inkább a végére datálható a nito újbóli megjelenése a színen, amikor is divatba jöttek a rövid életű, fizetős Gekken-kogyo bemutatók. Ezek a show műsorok számos fegyveres bemutatót és női szereplőket is tartalmaztak.

A shinai kendó az új tokiói rendőrség (Keishicho) által testnevelési tárgyként való bevezetését követően – mivel a Gekken-kogyo valóban képzett képviselői munkára leltek a rendőrségen –  a Gekken-kogyo hamarosan elenyészett.

takanonaito2

  1. A kendó korai egységesítése

A kendó korai egységesítése két központ köré rendeződött: a Dai Nippon Butokukai (az eredeti edzőterme, a Bujutsu Kyoin Yoseijo-ból lett a Budo Senmon Gakko, vagy röviden „Busen”) és a Tokyo Koto Shihan Gakko („Koshi”). A két legbefolyásosabb tanár Naito Takaharu és Takano Sasaburo voltak. S mivel a két mestere egyike sem gyakorolta, tanított, sőt egyáltalán szóba se hozta a nito-ryu kendót, ez természetes hatással volt a tanítványaikra és mind azokra a szervezetekre, melyek innen eredtek.

A Muto-ryu-ba (Jamaoka Tesshu iskolája) tartozó kardvívó Nishikubo Hiromichi lett a Busen nagymestere 1919-ben. Budós körökben gyakran emlegetik őt, mint az embert, aki kikényszerítette a „jutsu” „dó”-ra való átnevezését, azonban volt még egy fontos hatása is a Busen-re: jelesül, hogy gyűlölte az egykezes shinai technikákat, mondván, hogy ezek „nem realisztikusak” és „gyengék”. Naito véleménye majdnem szakasztott ugyanez volt (bár Naito kedvenc tanítványa, aki a Busen-ben is tanított, Miyazaki Mosaburo éppen rendkívül erős egy kezes technikájáról híresült el.) Miután Naito megbetegedett és elhunyt, Ogawa Kinnosuke (akire Nishikubo kifejezetten büszke volt) lett a Busen nagymestere egészen a második világháború közepéig. Ebben a környezetben könnyen látható, hogy a Busen-ből miért nem kerültek ki jodanos, még kevésbé nitos gyakorlók.

Emellett azonban fontos megjegyezni, hogy a Butokukai legidősebb és legkorábbi tagjai közül Mihashi Kanichiro híres nito-ryu mester volt. Momi Junzo tanítványaként egyike volt azoknak a képzett előadóknak, akik professzionális kendó tanároknak szerződtek a Gekken Kogyo-ból a tokiói rendőrséghez. 1899-ben a Butokukai kendó tanára lett (a Yoseijo még ebben az időben nem működött) és a világon elősőként megkapta a „hanshi” címet 1903-ban. Egy másik híres nito-ryus vívó, Okumura Torakichi (a szintén nito-ryu mester Okumura Sakonata fia) Mihashi oktatásában részesült 1900-tól 1909-ben bekövetkezett haláláig. Trakichi egyszerre volt örököse apja „Okamura nito-ryu” és Mihashi „Musahsi-ryu” stílusának. Mindkét stílus (csaknem kizárólag shinai-al való gyakorlás) új találmányok voltak, melyek inkább frissebb tapasztalatokon alapultak, mintsem a régmúlt tanításain.

A Toyko Koto Shihan Gakko-ban, ahol Takano a kendó tananyag részeként kötelezővé tette ugyan a jodan gyakorlást is, a nito szinte teljesen elfelejtődött.

1934-tenran-111

  1. Megjelenik a Nito-ryu kendó: Taisho-kor közepe, Showa kor eleje

A verseny kendó, mint olyan az 1920-as évekig egyáltalán nem létezett, de még akkor is csak ritkaság számba ment. A kendó az iskolákban sokáig csak választható tantárgy volt és csak ebben az időben kezdett népszerűségre szert tenni az egyetemeken. Fiatalon a diákok természetesen élvezték a versenyzéssel járó izgalmakat. Az idősebb, sokat megélt sensei-ek természetesen nem néztek jó szemmel a shiai-ra. A Busen iskola nem szervezett verseny gyakorlást, sem pedig nem vett részt aktívan versenyeken egészen Naito 1929-ben bekövetkezett haláláig (addig pedig a diákok többször szerveztek titkos verseny gyakorlást a mester hallótávolságán kívül!). A versenyek ez idő tájt alapvetően az egyetemisták köreiből szerveződtek. Ez az a pont, ahol először találkozhatunk újra a nito-val.

A második világháborút megelőző kendó versenyek nagy többsége csapatverseny volt az úgynevezett „kachinuki” stílusban, ami azt jelentette, hogyha nyertél, akkor folytattad a küzdelmet a másik csapat egy következő vívója ellen. Ennek a fajta versenynek különlegessége, hogy döntetlen esetén mindkét versenyző kiszállt a küzdelemből és átadta helyét a csapatából soron következő versenyzőnek. Ez volt az a pont, ahol a nito-ryu hasznossá válhatott: ugyanis ha az ellenfélnek egy nagyon erős vívója következett, beállíthattak ellene egy nito-s, aki döntetlenre kényszeríthette az ellenfelet és ezáltal kiejthette (nito-val viszonylag könnyebb ezt elérni, hiszen természeténél fogva nagyobb a lehetőség a védekezésre). Az akkori kendó történetekből egyértelműen kiderül, hogy ez egy bevált és előszeretettel használt stratégia volt, ami annyira jól működött, hogy egyes egyetemi bajnokságok egyszerűen betiltották a két shinai használatát.

De honnan jöttek ez a nito-ryu vívók? Kitől tanultak? Azt hiszem mindkét kérdésre volna okos tippem, de először is azt javaslom, hogy olvassátok el újra a Fujimoto Kaoru-ról szóló régebbi Kenshi247 cikket.

Azt gondolom, hogy elég nyilvánvaló, hogy ebben az időben a nito-ryu gyakorlók nagy többsége, Fujimotóhoz hasonlóan a fiatal egyetemi kendósok közül került ki (a professzionális vívók mellett) és (csodák csodája!) autodidakta módon tanulták a nito-t. Lényegében kívülállók voltak, a szakmai kendós körökben a nito-ryu alapvetően nem létezett.

A két nito-ryu kenshi, Fujimoto és Kayaba Teruo sikerei az 1934-es és 1940-es Tanran-jiai-on azt sugallták, hogy a nito-ryu kendó talán valójában népszerűbb volt annál, mint amilyennek gondolták. Habár kétségtelen, hogy Fujimoto sikere az 1934-es császár előtti versenyen sokakat inspirálhatott, számos 30-as évekbeli forrás alapján megállapítható, hogy a nito-ryu – a fent említett egyetemi kachinuki versenyek való használatától eltekintve – csak egy utógondolat volt. A komoly kendósok nem foglalkoztak vele. És amint Japán a 30-as években belépett a háborúba, a kendót magát is erővel megváltoztatták, hogy „realisztikusabbá” váljon. Ebbe pedig nem fért bele két kard szimultán forgatása.

2010-ob

A háború után

Azt követően, hogy a kendót a II. világháborút követően újraszervezték, a frissen megalakult Össz-Japán Kendó Szövetség úgy döntött, hogy teljesen betiltja a nito-ryu kendót a középiskolai és egyetemi versenyeken (a shinai kyoginak sem volt része). Ez a tilalom egészen 1991-ig érvényben maradt és ahhoz vezetett, hogy a nito-ryu kendó majdnem teljesen eltűnt Japánból. Természetesen különc felnőttek folytatták a gyakorlást ez idő alatt és egy maroknyi magasan képzett nito gyakorló is részt vett az Össz Japán Bajnokságokon. Ezek az emberek azonban, ahogy az elképzelhető, nagy többségükben saját magukat tanították.

2012-kyoto

A mostani állapot: egy mini reneszánsz?

Az utóbbi években azt tapasztalom, hogy a nito-ryu kendó népszerűsége rohamosan növekszik. Ez a növekedés inkább Japánon kívül tapasztalható, mintsem belül, de kétségtelenül jóval több nito-ryu gyakorlóval találkozni itt is, mint abban az időben, amikor először jöttem Japánba.

  1. Musashi-kai: a kendó történetében először van egy olyan csoport, ami valóban gyakorolja és ami még fontosabb, rendszerszemlélettel tanítja a nito-ryu kendót. Ez a csoport a 2000-es évek elején tett szert először népszerűségre, mint egy félig fizetős online dojo, kielégítendő egyes szórványos kendósok szükségleteit, azonban azóta egy jóval nagyobb szervezetté fejlődött, melynek számos nemzetközi csoport is részét képezi, akik külföldi eseményeket is szerveznek.
  2. Rivalda fényben: 2007-ben 40 év óta első alkalommal, egy nito-ryu gyakorló, Yamana Nobuyuki Tokushimából, részt vette az Össz Japán Kendó Bajnokságon. Ez pedig rengeteg (pozitív) vitát és beszélgetést generált Japánban a nito-ryu-val kapcsolatban. Egyszersmind fontos szerepet játszik a fiatalabb, feltörekvő nito-ryu gyakorlók ösztönzésében, mint egy megfelelő minta. Ez pedig nem kis dolog.
  3. Egyetemi szint: az egyetemi versenyeken való nito használat tiltásának feloldása megkönnyítette a diákok számára a stílus gyakorlását, azonban egyelőre kevesen érdeklődnek iránta. A fenti 1 és 2 pontok alapján azonban mindenképpen nagyobb érdeklődés mutatkozik a nito iránt ma, mint régebben és folyamatosan lehet látni már nito -ryu kendósokat egyetemi bajnokságokon is. Talán a jövő fő nito-ryu mesterei, a Musahsi-kai mestereinek segítségével a mostani generációból fog kikerülni.
  4. Az Össze Japán Kendó Szövetség tankönyve: ha valamit igazán hivatalossá akarunk tenni, akkor egy tankönyv a legjobb módszere erre. Ezért publikálta a ZNKR a nemrégiben megjelent könyvét. Ez habár nem tekint el teljességgel a nito megbélyegzésétől, azért már tapasztalható benne valamiféle halvány elfogadás a stílussal kapcsolatban.
  5. Külföldi (nem-japán) érdeklődés: Ezt a pontot a végére hagytam, viszont valószínűleg ez a legérdekesebb része a kérdésnek. Ezt természetesen szeretném a későbbiek során mélyebben megvizsgálni… addig is szívesen beszélgetek róla egy sör mellett!

Végezetül

Kérlek ne feledjétek, hogy ez a cikk nem egy részletes útmutatás, hanem tényleg csak inkább egy rövid kis bepillantás a nito-ryu-ba, annak történetébe és egy igazán rövid összefoglaló a jelenlegi népszerűségéről, az én szemszögömből. Én nem vagyok elég képzett a technikai elemeinek tárgyalására, de a történetét azt hiszem elég egyszerűen sikerült áttekintenem.

Összefoglalás

  • A 20-as, 30-as évek egyetemi bajokságaitól eltekintve a nito-ryu kendó kifejezetten csak a perifériákon létezett egészen a legutóbbi időkig. Mondhatjuk, hogy ez ma is még mindig egy nagyon ritka, szórványos tevékenység, de tagadhatatlan, hogy az utóbbi 10 évben a népszerűsége folyamatosan nő.
  • A Musashi-kai csoport nemrégiben bekövetkezett elterjedése előtt a nito-ryu kendósok csak kevesen és egymástól messze léteztek és csaknem minden esetben saját magukat képezték.

És még egy utolsó gondolat: a cikk legelején azt írtam, hogy „a nito-ryu kendó megtárgyalásától az utóbbi évek során tudatosan távol tartottam magamat”.  Ennek az oka pedig nem az érdeklődés hiánya, hanem mert panaszkodásra számítottam olyan nito-ryu gyakorlók részéről, akik nem fogadnák el az elemzésemet.

Tény azonban, hogy történelmi nézőpontból szemlélve a dolog eléggé egyértelmű, ahogyan az a fentiek alapján is látszik.

Én személy szerint örülök, hogy a nito-ryu kendó szervezettebbé válik és kevésbé véletlenszerű, ahogyan korábban volt. Ez is hozzátesz egy kis érdekességet a keverékhez és én is boldogan vívok nito-ryu gyakorló barátaimmal, hiszen ez is segíti a személyes shugyo-mat.

Magyarra fordította Vachter Ákos

Itt még azt szeretném hozzáfűzni George kiváló áttekintőjéhez, hogy idén tavasszal Toda sensei után másodikként a világon egy újabb mester vizsgázott sikeresen 8.dan-ra két karddal: Fujii Ryoichi sensei.

–> https://www.youtube.com/watch?v=Kx76LqsM1pE

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s