Chiba sensei emlékére – Interjú Chiba Masashival


Chiba Masashi hanshi tegnap délután, hosszas betegség után elhunyt. Valószínűleg alig akad kendóka, aki ne hallott volna róla és zseniális jódanjáról. De sokan találkozhattak is vele személyesen, hiszen Chiba sensei rendszeresen látogatott Európába (Olaszországba és Angliába) és nagyon sokban hozzájárult az európai kendó fejlődéséhez is. Emlékére az alábbi interjú-részletet szeretném közzétenni.

14441049_1270811326270504_3869642538813396857_n

Megjelent a Kendo Nippon 386. számának első cikkeként, 2013 Áprilisában

Ötven év. Egy fél évszázad telt el azóta, hogy Chiba Masashi először fogott shinai-t a kezébe a középiskola első évében. Ebben az időben a Miyagi prefektúrabeli Kogota Nórin Középiskola növendéke volt, ahol a szigorú és kemény edzéseket a legendás kendóka, Nyui Yoshihiro, ragadvány nevén a Fehér Démon, tartotta. Chiba sensei később a tokiói rendőrségnél szolgált, ahol számos további híres mestertől tanulhatott.

Ahogy folyik a beszélgetés, úgy bukkannak fel sorra egymás után az emlékek. „A középiskola harmadik évében Nyui mester azt mondta, hogy szenteljem magam a jódan kamae-nak és ettől kezdve addig kakarigeikóztatott chudan-ban, amíg már majdnem összeestem, ekkor pedig rám parancsolt, hogy „Emeld fel!” és ezután kétszáz vágást kellett végrehajtanom. Közben többször kérdezte, hogy „Te meg hogy vágsz?” és kiütötte a kezemből a shinai-t.

Nem telt el sok idő a jódannal való ismerkedés után, amikor is odaálltam sensei elé és azt mondtam neki: „Sensei, elegem van a chudanból!” Ettől aztán Nyui mester nagyon dühös lett, rám kiáltott, hogy „Micsoda?!” és számos tsuki szúrást küldött a munémra (A dó felső része). Féltem, meg voltam rémülve, de nem tehettem semmit. Megalázva éreztem magam minden alkalommal, amikor sensei degashira mennel  megvágott és azt mondta: „Ez az, a jódan ez az érzés.” És sokszor ismételte el, hogy: „Meghátrálni nyomorúságos dolog, a jódanban aiuchival (együttes vágás) kell győzni.” Én pedig azt gondoltam: „Igen, értem már.”

Tokióban a rendőrségen minden egyes nap meg kellett küzdenem a nyomással, amit rám gyakoroltak. Mivel nagyon fiatalon nyertem meg az Össz-Japán Bajnokságot, mindenki azt várta tőlem, hogy most már mindig nyerni fogok. Annak ellenére, hogy nem vonultam vissza és Tokióban maradtam, sokszor éreztem azt, hogy ha lett volna hova mennem, elhagytam volna a rendőrséget és visszamentem volna vidékre. Arra gondoltam, hogy nem versenyzek többé és sokat szenvedtem emiatt. Olyannyira, hogy előfordult, hogy egész éjjel aludni sem tudtam. Felkelés után az első gondolatom az volt, hogy vajon ma is dühösek lesznek rám? Kirikaeshi, kakarigeiko… amikor odaértem az edzőteremhez, már annyira remegett a lábam, hogy mozdulni alig tudtam. Azonban amikor versenyre került a sor, minden megváltozott és csak arra tudtam gondolni, hogy Meg kell csinálnom. Győznöm kell.

kendonippon386c

A képen az 1972-es Japán Bajnokság döntőjében Chiba Masahsi győztes morote-menje látható, mellyel megnyerte a versenyt a szintén legendás jódanos kendóka, Kawazoe Tetsuo ellen

Az egész sportolói életem ennek a kötelességnek a jegyében telt.” Chiba sensei háromszor nyerte meg az Össz-Japán Bajnokságot. Harmincnégy évesen, dicsfényben vonult vissza az aktív versenyzői élettől, hogy tovább lépjen, mint hanshi, mint mester, mint vezető. „Másfajta szigor kell a középiskolásoknak és más a felnőtteknek. Egy mesternek követnie kell a saját útját és folytatnia kell a gyakorlást. A tanításhoz, a vezetői képességen kívül, szükséges egy olyan gyakorlás, ami által a mester viselkedésében és technikai tudásában is mintává válik. Úgy kell edzeni, hogy szilárdan megragadunk minden egyes lehetőséget és tesszük ezt becsülettel. Minden nap egy csata önmagunkkal, amit csak mi vívhatunk meg, senki más. A kendóban a legjobb a dójó-ban való gyakorlás, mivel „a tapasztalat elengedhetetlen a valódi tudás eléréséhez” (japán mondás). De az így nyert magabiztosságnak az ellenfél felé tanúsított jóindulatban kell megmutatkoznia.

A gyűrűs és a kisujjak tövében, azon a részén a kéznek, amivel a tsukagashirá-t fogjuk, a tipikus kendós keménység mindig megmarad. Ezt úgy is nevezik, hogy a „shinai bőrkeményedése”. Ezen kívül Chiba sensei keze sima és puha tapintású. Egy igazi szakértő keze, mely elhagyott minden haszontalan felesleget. „Ma már megértem, hogy az ember számára nincsen béke, amíg meg nem hal. Amikor visszavonultam a rendőrségtől, eleinte azt gondoltam, hogy most majd pihenhetek… hát korántsem így lett (nevetés). De akárhogy is, ez kellemes érzés. Azokon a napokon, amikor könnyű szívvel nem edzek, nem is nyerek semmit és ezek a napok unalmasan telnek. Sokkal jobban szeretem azokat a napokat, amikor gyakorlok. De emellett szeretek saké-t inni és enni is. És szívesen beszélgetek másokkal, olyankor nagyon jól érzem magam. Mivel a kendó a napjaim, sőt az egész életem részévé vált, nem is tudom elképzelni az életet nélküle. Nem hiszem, hogy ez valaha is másként lesz, úgyhogy teljes szívvel maradok a kendónál.”

kendonippon386a

Chiba Masashi, a tűz kamae mesterének kezei, melyek oly sok éve fogják a shinai-t és magukban hordozzák az edzések és versenyek lenyomatát – az önmagába vetett hitet, az örömöt, a fájdalmat és a vidámság emlékeit – történetének első fejezetekén a három Japán Bajnokságbeli győzelmet írták meg. Kérjük, meséljen most ezekről…

Fordította: V.Á.

Chiba Masashi 1944. április 20-án született Nakatában, Miyagi prefektúrában. 

Háromszoros japán bajnok és az első Kendó Világbajnokság győztese volt csapatban.  Emellett számtalan más rangos kendó verseny győztesen és helyezettje volt. Az alábbi videóban egy összeállítás látható számos zseniális pillanatáról.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s